Az elmúlt évtizedben számos önjelölt és magát elhivatottnak tartott megmentője volt a magyar vidéknek, ezen belül is a magyar mezőgazdaságnak. Többen közülük ma is praktizálnak, hiszen a libák még mindig nem fogytak el. A megmentés terveinek és elindított akcióinak dokumentálásra felhasznált papírok kilóit (tonnáit) az FM, FVM és a pártok irattárai őrzik. A libák pedig tovább döglenek.
Az elkészített anyagok többségének azonban volt egy közös jellemzője, hogy a változásokhoz szükséges döntéseket a vidéken élőkkel csak végrehajtatni akarta, meg sem próbálta őket bevonni a döntések előkészítésébe, vagy akár csak az elfogadásába. Az egyoldalú kinyilatkozások évtizedét éltük. A magyar vidék elszenvedte már a kertmagyarország, a spárgatermelő gazdaság, a nagygazdasági rendszer, az új típusú szövetkezesítés, a termékpálya szövetkezetek kialakításának, a farmgazdasági rendszer, a családi gazdaság elméletének gyakorlatban való kipróbálását. Eközben nem tudott megszabadulni a politika mocsarából, az élelmiszeripari és nagyüzemi agrárlobby gazdasági irányításától. A kormányzati döntéshozásban nem vált horizontális gondolkodási síkká a vidéki lakossággal összefüggő kérdések integrált kezelése, az úgynevezett vidékfejlesztés. Ennek döntő bizonyítéka a vidékfejlesztés agrárium érdekeinek alávetett kezelése a Nemzeti Fejlesztési Terv megalkotásakor és annak társadalmi vitája kapcsán.
A fenti állításaim, gondolom sok jószándéktól vezérelt embert sértenek, akik az elmúlt évtizedben önállóan, vagy csoportok részeként megpróbáltak a vidék helyzetén javítani. Terveiket, elgondolásaikat igyekeztek megosztani a döntéshozási pozícióban lévő, vagy oda készülő politikusokkal és a megszületett döntésekben viszontláthatták ötleteiket. A megvalósulás során azonban rendszerint valami „külső” körülmény következtében az ötletek eltértek az eredeti tervtől (pl. biodízel program, stb.).
A következő oldalakon arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magyar vidék problémáinak megoldásához a jó szándék, a természetes tapasztalat, a jó ötletek megléte, sőt még a szocializmusban magyar modellként kiválóan működő agrártermelési rendszer ismerete is kevés. A globalizálódó világban nem elég elszenvedni a világ, a gazdaság, az időjárás változását és „csakazértis” a már elmúlt korszakok eszközeivel válaszolni, hanem a vidékfejlesztésben is fel kell tudni használni az új eszközöket, új tudásokat, amiket a új gazdasági rendszer kifejlesztett. Ehhez azonban a vidékfejlesztés és az agrárirányítás technikájában paradigmaváltásra van szükség.
Érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt évtized során sok ember saját életétben sikerrel hajtotta végre a létfenntartásához szükséges változásokat, az emberek közös érdekét megvalósító államigazgatás azonban sikerrel védte meg évtizedes bástyáit, tartja hűbérhez hasonló jogait, még akkor is, ha ezzel a polgárok személyes jogait sérti. Politikusaink (akár jobb, akár bal) is rendszeresen elbotlanak az államigazgatás hűbéri lehetőségeinek kihasználásában, és szerzett jogként kezelik.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mivel bizonyítom állításaimat. Az elmúlt évek során az agrárinformatika és a változás-menedzsment tanácsadás gyakorlati alkalmazása területén szereztem tapasztalatokat. Mindkét terület fiatalnak tekinthető, a globalizáció, a multinacionális cégkultúra termékei, azaz a vidéket és az agráriumot körülvevő gazdasági környezetben létrejött interdiszciplinális tudás.
A demokrácia lehetőségeinek gyakorlásához szükséges a nyilvánosság és a partnerség alapelveinek biztosítása. Ahhoz, hogy egy demokratikus alapokon működő társadalom, vagy a társadalom egy részcsoportja egy közösen megvalósítandó tervet elfogadjon és végrehajtson, a tervezés, a lebonyolítás és a folyamat közben történő visszacsatolás, illetve szükséges korrekció a nyilvánosság és a partnerség feltételeinek megteremtésével biztosítható. Másként fogalmazva a nyilvánosság és a partnerség az, ami hiányzik a feudalizmusban és a diktatúrákban.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A nyilvánosság az információhoz, adatokhoz és a tudáshoz való hozzáférést, a partnerség pedig az együttműködő felek közötti azonos információs szintet feltételezi. Egy multinacionális cégben felállított projektben működnek ezek a feltételek, hiszen drága a munkaerő, így különböző területeken dolgozó projekt tagok idejével spórolni lehet, ha az együtt töltött időt nem információ cserére, hanem közös munkára fordítják. A munkához szükséges információt és tudást a résztvevők rendszereken (dokumentumkezelő, tudásmenedzsment, ügyféladatbázis, vezetői információs rendszer) keresztül szerzik be.
Hogyan állunk e kérdésekben a magyar vidékfejlesztés és agrárium körében?
Biztosította-e az államigazgatás a nyilvánosság és a partnerség alapfeltételeit az elmúlt évtizedben?
Nem kell sarkosan fogalmaznom, ha azt mondom: nem, meg sem próbálta. Az állításomat a Unió több szakembere is igazolta, hiszen a csatlakozáshoz feltételeként támasztott intézményfejlesztési és - együttműködési feladatokat, amelyek része a nyilvánosság és partnerség intézményeinek megteremtése is - az FVM késve, többször csak ultimátumszerű feltételek mellett teljesítette. Holott e feltételek a minisztériumnak az Unió kereteibe történő illeszkedését, felkészülési munkáját is támogatták volna. Az agrár államigazgatás paradigmaváltása még előttünk áll, vélhetőleg már csak az Unióban, a folyamatos munka közben, a lehetőségek rovására (ld. SAPARD) fog végbemenni.
Tekintsük át a nyilvánosság és partnerség meglévő intézményeit és azok hatékonyságát. A hazai nagyüzemi vezetők között végzett reprezentatív felmérés szerint a gazdálkodáshoz használt információk elsődleges forrása a Magyar Közlöny, ezt követi a személyes kapcsolat (amely nem tanácsadót jelent!), majd a napilapok. A szakmai és piaci információkat, trendeket feldolgozva is tartalmazó hetilapokat a megkérdezettek csak egyharmada használt. A felmérés egyértelműen igazolta, hogy a nyilvánosság hiányzik a hazai agrárirányítási rendszerből, hiszen az információ értékét a forrás személye adja, tehát személyi alapon létrejöhetnek információs monopóliumok.
Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az információs monopóliumok léte nemcsak a vidékfejlesztés és agrárirányítás hatékonyságát veszélyeztetik, hanem súlyosan sértik a versenysemlegesség elvét is. Különösen egy olyan ágazatban, ahol az állam jelentős adófizetői pénzeket költ el. Az információ beszerzésének forrása a szakirodalom szerint utal továbbá a profit származására is. Piaci viszonyok között az információgyűjtés az objektív körülményeken (pl. időjárás, termésátlagok) túl, elsődlegesen az ár keletkezésének helyére (pl. tőzsde), és az árat alakító piaci szereplőkre irányul. Megállapíthatjuk, hogy a hazai agrárgazdaság jelenlegi profitcentruma nem a piac, hanem az államigazgatás. A farm menedzsment döntések szintjén a piacismeret, a piaci információk gyűjtése, feldolgozása kialakulatlan. Véleményem szerint ennek három fő oka lehet: a farm menedzsment tudás és a piaci ismeretek hiánya, a korrupciós piaci kapcsolatok, vagy a teljes esélytelenség. Ugyanezeket az okokat támasztja alá a piaci intézmények hiánya is. A rendszerváltást követően próbálkozások történtek a hazai mezőgazdaság piaci intézményrendszerének kiépítésére, nagybani piacok, árverések, árutőzsde, internetes b2b piac bevezetésére. Egyik sem hozott áttörést a piac alapjának tekinthető nyilvános árképzés tekintetében. Az agrárgazdaság input és output árainak alakulását legendai homály fedi.
A nyilvánosság és partnerség intézménye lehetne - az európai országok többségének gyakorlata szerint - a nem kormányzati szervekkel, gazdasági-, szakmai érdekképviseletekkel, ernyőszervezetekkel, helyi-, kistérségi civil szervezetekkel kiépített kapcsolatrendszer. A jó kapcsolat megjelenési formája a delegált feladatok és a hozzá kapcsolt mérhető és ellenőrzött finanszírozás lenne. A feladatdelegálás ténylegesen működő szervezetek esetében az államigazgatás számára komoly költség és erőforrás takarékoskodást is jelentene, hiszen az önkéntes tagság mentén működő, érdekazonosság alapján létrejövő szervezetek bizalmi kapcsolatát használhatná fel a tájékoztatás hatékonyságának növelésére. Az Unió elképzelése szerint e kapcsolatrendszert kellett volna használni a csatlakozásra való felkészülés során is. Ennek első lépése lenne a fent említett szervezetek támogatása a belső, tagjaik felé irányuló információs stratégia elkészítésében és megvalósításában. A két legnagyobb agrár-érdekképviselet információs stratégiáját jól jellemzi az Interneten való jelenlétük, illetve annak hiánya. Bár mindkettő országos szervezet, még a megyei szervezeteikkel való kapcsolattartás céljából sem rendelkeznek a munkájukat támogató belső, országos hálózattal. E fejlesztések hiánya, bár furcsának tűnhet, jól mérhető a csatlakozási tárgyalások agrárgazdaságra, de különösen a vidékfejlesztésre nézve nem éppen sikeres zárásán is.
A termelőkkel való kapcsolattartás kényszereszköze a falugazdász-gazdajegyző hálózat, amely az évek folyamán eddig kétszer cserélt gazdát, most készül a harmadik tulajdonosváltás. A váltásokra jellemző, hogy nem a feladat hatékonyságának növelése volt a cél, hanem a „tulajdonos” szervezet súlyának (informáltságának) növelése. A falugazdász-gazdajegyzők mind a mai napig nem rendelkeznek még csak egységes e-mail címmel sem, nem hogy a munkájukat támogató on-line adatbázisokkal, elektronikus irodával, CRM rendszerrel és infrastruktúrával. (Egy hasonló szerkezetű biztosítótársaság ügynökei munkáját már a második-, harmadik generációs fejlesztésekkel támogatja.) Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az agrártámogatások összegének 2-3%-os részéből igen fejlett rendszerekkel lehetett volna támogatni munkájukat, ami várhatóan a támogatási összegek hasznosulásának hatékonyságát is jelentősen emelte volna.
A vidékfejlesztés tekintetében a helyzet összetettebb. Bár országos szinten az ernyőszervezeteknél hasonló a helyzet, helyi szinten, saját erőből, illetve más irányú (nem csak FVM) pályázatokból komolyabb fejlesztések is történtek. A vidékfejlesztésben tevékenykedő szervezetek nagy részének van elektronikus elérhetősége és - ami fontosabb - használja is a kommunikációban és a munkájában. Azonban az FVM részéről hiányzik a törekvés ennek az előnynek kihasználására.
A nyilvánosság és partnerség feltételének megítélését talán példaértékűen jelzi az FVM és intézményeinek internetes jelenléte, amely mind tartalmában, mind technológiájában mintegy öt-hat éves lemaradással küszködik. Az e-közigazgatás jelenlegi átlagos szintjét az on-line ügyintézés, a munkafolyamatokra támaszkodó tartalomszolgáltatás jelenti, sőt a fejlettebb országok esetében (pl. Írország) a beadott ügyek, pályázatok on-line nyomon követését is lehetővé teszik. Az egyes európai országok farmereinek számítógép ellátottságát, valamint Az Internet használathoz meg kell jegyezni, hogy itt csak az e-business-ben, vagy e-ügyintézésben résztvevő farmerek számát mérték fel. Nálunk külön számítógép és Internet ellátottságot a gazdálkodók között nem mérnek, így csak a vidéki penetrációból számolhatunk, ami kb. 2-3%-ot jelent. Ez mélyen a kelet-európai átlag alatt van.
Az Európai Unióban is példaértékű ír és angliai példák egyértelműen jelzik, hogy a vidékfejlesztés és az agrárium tekintetében az informatikai fejlesztés azonos prioritást élvez a beruházási és infrastruktúrafejlesztési kérdésekkel. Mindkét ország külön ágazati informatikai fejlesztési és e-business stratégiával rendelkezik, amelyet az ágazati minisztérium koordinálásával és a civil szervezetek bevonásával készítettek el, természetesen az informatikai szakma tanácsadóinak vezetésével.
A nyilvánosság és partnerség témakörét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a demokrácia ezen alapkövetelményeinek az államigazgatás szintjén történő megvalósítása nem csak a versenysemlegesség kiterjesztése területén hozhat komoly eredményeket, hanem hatékonyabbá teszi az államigazgatás munkáját, integrálja a helyi közösségek tudásbázisát a döntéshozók munkájába. A hazai megvalósulás esetén értékét vesztenék a tradicionális személyes kapcsolatok, jelentősen csökkenne az állami és gazdasági korrupció, kétirányúvá válna az információ kapcsolat, a személyes információ átadást felváltaná a hozzáadott értéket létrehozó közös munkavégzés lehetősége.
A következő részben egy lehetséges forgatókönyvet, a demokrácia intézményrendszerének hiányából fakadó kármentési feladatokat, valamint egy stratégia alapjául szolgáló víziót szeretnék felvázolni.
A feladatok feltárása előtt, szükséges az elérendő célok pontos tisztázása. Az elérendő célok között számomra a következők szerepelnek:
- A vidéki települések és a kistérségek, régiók tenni akaró lakosai által létrehozott és fenntartott, a vidékfejlesztésben részt vállaló civil szervezetek partnerként való elfogadása. Számukra a tevékenységükhöz szükséges adatok, információk, kommunikációs platformok, szolgáltatások biztosítása. Az államigazgatás részéről a településre, térségre vonatkozó feladatok (pl. tervezés, egyeztetések, stb.) delegálása.
- A vidékfejlesztés multi-miniszteriális, horizontális kérdésként való kezelése, amelynek célja nem az agrárgazdaság támogatása, hanem a vidéki életlehetőségek jelenlegi hátrányainak felszámolása, hosszabb távon pedig városokba történő elvándorlás megállítása és visszafordítása, az ”élhető vidék kialakítása”.
- Az agrárpiac szereplőinek felkészítése a piaci viszonyokban történő gazdasági döntések meghozatalára, a piacon való részvétel információs és ismereti feltételek teljesítésére. A nyílt árképzésű agrár input és output piacok megteremtése.
- A hazai és Uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatások folyamatos hatásvizsgálata és az eredmények közzététele.
- A civil szervezetek partnerségi viszonyának megteremtése, a nyilvánosság és partnerség elvének alkalmazásával.
A célok elérése érdekében a feladatokat célszerű kétfelé választani. Egyrészt el kell végezni a kármentési feladatokat, amelyek főleg az Uniós csatlakozással vannak összefüggésben. Másrészt egy stratégiaalkotási folyamatot követően el kell kezdeni a hosszabb távú cselekvéseket.
Kármentéssel kapcsolatos főbb feladatok:
- Intézményfejlesztéssel (Kifizető Ügynökség, Kifizető Hatóság informatikai fejlesztése) kapcsolatos feladatok
- Tájékoztatást, tanácsadást támogató rendszerek
A stratégia alapján fejlesztendő területek
1. Farm menedzsmenthez kapcsolódó termelői szintű informatikai rendszerek
2. Vidékfejlesztést támogató rendszerek
3. Innovációt támogató rendszerek
4. Piaci információ, e-kereskedelem
Intézményfejlesztéssel kapcsolatos feladatok
Az EU csatlakozás legnagyobb feladata az EMOGA Garancia Alapjához kapcsolódó Kifizető Ügynökség és az Orientációs Alaphoz kapcsolódó Kifizető Hatóság létrehozása, a szükséges informatikai feltételek, többek között az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) megvalósítása és akkreditálása. A rendszerek fejlesztése nem elszigetelt FVM feladat, több szállal kapcsolódnak más államigazgatási rendszerekhez, így jó alapul szolgálnak a vidékfejlesztés kérdésének kiterjesztéséhez.
Az elvárt intézmények létrehozásának és az IIER kiépítésének célja, hogy a kifizetésekkel kapcsolatos döntéseket az EU szempontjai szerint hajtsák végre, valamint folyamatosan információkat gyűjtsenek a támogatások monitoring rendszeréhez, amelyből nyomon követhető lesz a felhasználás hatékonysága. A Kifizető Ügynökség és az IIER létrehozása komoly lehetőségeket rejt az e-kormányzat, az e-ügyintézés területén.
Az Orientációs Alaphoz kötődő intézmények és rendszerek a Strukturális Alapok felhasználásának rendszerébe tartoznak. E rendszerek tekintetében a Kifizető Hatóság szerepét a PM látja el. A Kifizető Hatóság a pályázatkezelési, ellenőrzési és monitoring feladatokat a Kifizető Ügynökségbe delegálta. E feladatok elvégzéséhez jó alapot jelentenek a papír alapú munkavégzésre már akkreditált SAPARD munkafolyamatai. E területek informatikai fejlesztéseit is ez évben kell elvégezni.
Tájékoztatást, tanácsadást támogató rendszerek
A tájékoztatás, tanácsadás támogató rendszereknek jelenlegi fő feladata, hogy az Unió által megnyitott támogatási csomagokat a kedvezményezettek képesek legyenek elérni, megpályázni, lehívni és az előírásoknak megfelelően elkölteni. E rendszerek jelenleg hatékonyan csak már működő civil szervezetek bizalmi kapcsolataira telepíthetők. Új szervezet, vagy központosított állami rendszer felállítása az informatika lehetőségeinek figyelmen kívül hagyását, elmúlt rendszerek gondolkodásmódját jelentené. A feladat hatékony megoldásához az állam szerepét a tartalomszolgáltatásra, az informatikai infrastruktúra biztosítására és a humánerőforrás fejlesztésének támogatására kell lehatárolni. Jól integrálható kezdeményezés az IHM által elindított Közháló kiépítése is.
A feladat civil szervezetekre történő delegálása igen hatékonyan javítaná az Unión belüli vidékfejlesztési és agrárlobby munkát is, hiszen a szervezetek bekapcsolódhatnának az államigazgatási döntéshozás munkafolyamataiba is.
Ez a feladat komoly szervezetfejlesztési, kommunikációs és informatikai tanácsadást is igényel, hiszen a tájékoztatás és a támogatásokkal kapcsolatos tanácsadás hatékonysága milliárdokban lesz mérhető az Uniós támogatások esetében.
1. Farm menedzsmenthez kapcsolódó termelő szintű informatikai rendszerek
A termelői informatikai rendszerek támogatásának és elterjesztésének célja, hogy a támogatások igényléséhez, a felhasználás dokumentálásához szükséges termelői adatszolgáltatás minél nagyobb hatékonysággal történjen. A termelők informatikai fejlesztéseinek támogatása gyorsítaná az Internet elérések számának növekedését, javítaná a kommunikáció hatékonyságát.
2. Vidékfejlesztést támogató rendszerek
A vidékfejlesztési kérdések kezelése tartalmi és informatikai oldalról több minisztériumhoz kötődik. A vidéki információs társadalom alapkérdése, hogy helyi szinten integrálhatóak legyenek az államigazgatás több pontján - a gazdaságban, az egészségügyben, az innováció területén és a társadalom más pontjain - keletkezett információk. Az állam feladata, hogy a vidéki lakosságot, különösen a gazdaság szereplőit (köztük az agrártermelőket is), valamint a vidékfejlesztés aktorait a helyi, kistérségi NGO-kat felkészítse, támogassa a információs társadalomba történő részvételre. Az alkalmazások, e-szolgáltatások elkészítésén túl a felkészítés oktatást, stratégiakészítést, infrastruktúrafejlesztést, valamint az államigazgatás oldalán szemléletváltást jelent. Az államigazgatás szereplőinek tudomásul kell venni, hogy a vidék problémáinak kérdését csak az ott élő polgárokkal együtt, partnerségben lehet megoldani - amelynek alapja az azonos információs szint -, és ebben támogatni kell őket.
A vidékfejlesztés rendszerében nincs kizárólagos információszolgáltató, hanem tartalomszolgáltatók vannak. A rendszer teljes tartalma a tartalomszolgáltatók együttműködéséből áll össze. A vidékfejlesztési network lényeges eleme a helyi, kistérségi és régiós tudásbázisok, tudásmenedzsment szolgáltatások kialakítása. A network-ben kialakított közös tudásbázis nem lehet sem állami, sem oktatási intézmény birtokában. A tudásmenedzsment alkalmazásokat a résztvevő szervezetek közös kezelésébe kell adni. Az országos vidékfejlesztési network kiépítésének főbb lépései:
- A civil szervezetek saját információkezelési rendszerének kialakítása
- A helyi szervezetek közötti kommunikáció, tudásmenedzsment hálózatok kialakítása
- A kistérség vidékfejlesztési kapcsolatrendszerének, munkafolyamatainak kialakítása.
- Regionális, nemzeti, Uniós információs és más on-line szolgáltatások használata.
3. Innovációt támogató rendszerek
Az innovációt szolgáló rendszerek területén Magyarország egy időben komoly fejlettségi szinttel rendelkezett. A technológiai és szaktanácsadási támogatást is nyújtó termelési rendszerek igen nagy hatékonysággal szolgáltak e területen. Mára azonban ezen a téren is jelentős lemaradást értünk el. A probléma fontosságát jelzi, hogy az Unió is biztosít külön támogatást erre technikai segítségnyújtás címszó alatt. Azonban a támogatás fő célterület a szaktanácsadási rendszerek kiépítése. Az innovációt biztosító információk forrásának biztosítása ezen túl nemzeti feladat.
Az innovációs feladatok nem csak az agrártudományok területén fontosak. A vidékfejlesztés, a vidéki információs társadalom megteremtése az informatikai tudományok, fejlesztések területén is komoly innovációs feladatokat jelent. A vidéki informatika innovációs kérdéseivel az EU több igazgatóságának (agrár, információs, regionális, munkaügyi, környezetvédelmi) bevonásával foglalkozik.
4. Piaci információ, e-kereskedelem
A piaci rendszerek területébe a kurrens piaci és a kereskedelmet közvetlenül befolyásoló információkat szolgáltató rendszerek, az e-kereskedelmi platformok tartoznak. E rendszerek létrejötte, működése a állami támogatások felhasználásának hatékonyságát növelik. Így az Unióban a tagállamok a nemzeti források terhére támogatják e rendszerek széleskörű elterjedését. Az e-business alkalmazások elterjedése hozzájárul a piac átláthatóságához, a termelők árérvényesítő képességének növeléséhez. Fontos terület az újonnan alakult és alakuló szövetkezetek belső kereskedelmét szolgáló e-business rendszerek kifejlesztése és bevezetésének támogatása.
A vidék és az agrárium informatikai fejlesztésének szükségszerűsége egyre több politikai döntéshozó számára válik világossá. Az IHM elkészítette és a Kormány elfogadta az Információs Társadalom Keretstratégiáját. Döntés született, hogy el kell készíteni az ágazati stratégiákat, köztük az e-agrárium stratégiáját. Ehhez a munkához az IHM az FVM és az érintett civil szervezetek együttműködését kérte. A lehetőség adott, a kérdés már csak annyi, hogy az elkészített stratégia a nyilvánosság és partnerség céljait szolgálja-e, vagy áldozatul esik az információk birtoklása általi irányítás paranoid eszméjének.
A fenti állításaim, gondolom sok jószándéktól vezérelt embert sértenek, akik az elmúlt évtizedben önállóan, vagy csoportok részeként megpróbáltak a vidék helyzetén javítani. Terveiket, elgondolásaikat igyekeztek megosztani a döntéshozási pozícióban lévő, vagy oda készülő politikusokkal és a megszületett döntésekben viszontláthatták ötleteiket. A megvalósulás során azonban rendszerint valami „külső” körülmény következtében az ötletek eltértek az eredeti tervtől (pl. biodízel program, stb.).
A következő oldalakon arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magyar vidék problémáinak megoldásához a jó szándék, a természetes tapasztalat, a jó ötletek megléte, sőt még a szocializmusban magyar modellként kiválóan működő agrártermelési rendszer ismerete is kevés. A globalizálódó világban nem elég elszenvedni a világ, a gazdaság, az időjárás változását és „csakazértis” a már elmúlt korszakok eszközeivel válaszolni, hanem a vidékfejlesztésben is fel kell tudni használni az új eszközöket, új tudásokat, amiket a új gazdasági rendszer kifejlesztett. Ehhez azonban a vidékfejlesztés és az agrárirányítás technikájában paradigmaváltásra van szükség.
Érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt évtized során sok ember saját életétben sikerrel hajtotta végre a létfenntartásához szükséges változásokat, az emberek közös érdekét megvalósító államigazgatás azonban sikerrel védte meg évtizedes bástyáit, tartja hűbérhez hasonló jogait, még akkor is, ha ezzel a polgárok személyes jogait sérti. Politikusaink (akár jobb, akár bal) is rendszeresen elbotlanak az államigazgatás hűbéri lehetőségeinek kihasználásában, és szerzett jogként kezelik.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mivel bizonyítom állításaimat. Az elmúlt évek során az agrárinformatika és a változás-menedzsment tanácsadás gyakorlati alkalmazása területén szereztem tapasztalatokat. Mindkét terület fiatalnak tekinthető, a globalizáció, a multinacionális cégkultúra termékei, azaz a vidéket és az agráriumot körülvevő gazdasági környezetben létrejött interdiszciplinális tudás.
A demokrácia lehetőségeinek gyakorlásához szükséges a nyilvánosság és a partnerség alapelveinek biztosítása. Ahhoz, hogy egy demokratikus alapokon működő társadalom, vagy a társadalom egy részcsoportja egy közösen megvalósítandó tervet elfogadjon és végrehajtson, a tervezés, a lebonyolítás és a folyamat közben történő visszacsatolás, illetve szükséges korrekció a nyilvánosság és a partnerség feltételeinek megteremtésével biztosítható. Másként fogalmazva a nyilvánosság és a partnerség az, ami hiányzik a feudalizmusban és a diktatúrákban.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A nyilvánosság az információhoz, adatokhoz és a tudáshoz való hozzáférést, a partnerség pedig az együttműködő felek közötti azonos információs szintet feltételezi. Egy multinacionális cégben felállított projektben működnek ezek a feltételek, hiszen drága a munkaerő, így különböző területeken dolgozó projekt tagok idejével spórolni lehet, ha az együtt töltött időt nem információ cserére, hanem közös munkára fordítják. A munkához szükséges információt és tudást a résztvevők rendszereken (dokumentumkezelő, tudásmenedzsment, ügyféladatbázis, vezetői információs rendszer) keresztül szerzik be.
Hogyan állunk e kérdésekben a magyar vidékfejlesztés és agrárium körében?
Biztosította-e az államigazgatás a nyilvánosság és a partnerség alapfeltételeit az elmúlt évtizedben?
Nem kell sarkosan fogalmaznom, ha azt mondom: nem, meg sem próbálta. Az állításomat a Unió több szakembere is igazolta, hiszen a csatlakozáshoz feltételeként támasztott intézményfejlesztési és - együttműködési feladatokat, amelyek része a nyilvánosság és partnerség intézményeinek megteremtése is - az FVM késve, többször csak ultimátumszerű feltételek mellett teljesítette. Holott e feltételek a minisztériumnak az Unió kereteibe történő illeszkedését, felkészülési munkáját is támogatták volna. Az agrár államigazgatás paradigmaváltása még előttünk áll, vélhetőleg már csak az Unióban, a folyamatos munka közben, a lehetőségek rovására (ld. SAPARD) fog végbemenni.
Tekintsük át a nyilvánosság és partnerség meglévő intézményeit és azok hatékonyságát. A hazai nagyüzemi vezetők között végzett reprezentatív felmérés szerint a gazdálkodáshoz használt információk elsődleges forrása a Magyar Közlöny, ezt követi a személyes kapcsolat (amely nem tanácsadót jelent!), majd a napilapok. A szakmai és piaci információkat, trendeket feldolgozva is tartalmazó hetilapokat a megkérdezettek csak egyharmada használt. A felmérés egyértelműen igazolta, hogy a nyilvánosság hiányzik a hazai agrárirányítási rendszerből, hiszen az információ értékét a forrás személye adja, tehát személyi alapon létrejöhetnek információs monopóliumok.
Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az információs monopóliumok léte nemcsak a vidékfejlesztés és agrárirányítás hatékonyságát veszélyeztetik, hanem súlyosan sértik a versenysemlegesség elvét is. Különösen egy olyan ágazatban, ahol az állam jelentős adófizetői pénzeket költ el. Az információ beszerzésének forrása a szakirodalom szerint utal továbbá a profit származására is. Piaci viszonyok között az információgyűjtés az objektív körülményeken (pl. időjárás, termésátlagok) túl, elsődlegesen az ár keletkezésének helyére (pl. tőzsde), és az árat alakító piaci szereplőkre irányul. Megállapíthatjuk, hogy a hazai agrárgazdaság jelenlegi profitcentruma nem a piac, hanem az államigazgatás. A farm menedzsment döntések szintjén a piacismeret, a piaci információk gyűjtése, feldolgozása kialakulatlan. Véleményem szerint ennek három fő oka lehet: a farm menedzsment tudás és a piaci ismeretek hiánya, a korrupciós piaci kapcsolatok, vagy a teljes esélytelenség. Ugyanezeket az okokat támasztja alá a piaci intézmények hiánya is. A rendszerváltást követően próbálkozások történtek a hazai mezőgazdaság piaci intézményrendszerének kiépítésére, nagybani piacok, árverések, árutőzsde, internetes b2b piac bevezetésére. Egyik sem hozott áttörést a piac alapjának tekinthető nyilvános árképzés tekintetében. Az agrárgazdaság input és output árainak alakulását legendai homály fedi.
A nyilvánosság és partnerség intézménye lehetne - az európai országok többségének gyakorlata szerint - a nem kormányzati szervekkel, gazdasági-, szakmai érdekképviseletekkel, ernyőszervezetekkel, helyi-, kistérségi civil szervezetekkel kiépített kapcsolatrendszer. A jó kapcsolat megjelenési formája a delegált feladatok és a hozzá kapcsolt mérhető és ellenőrzött finanszírozás lenne. A feladatdelegálás ténylegesen működő szervezetek esetében az államigazgatás számára komoly költség és erőforrás takarékoskodást is jelentene, hiszen az önkéntes tagság mentén működő, érdekazonosság alapján létrejövő szervezetek bizalmi kapcsolatát használhatná fel a tájékoztatás hatékonyságának növelésére. Az Unió elképzelése szerint e kapcsolatrendszert kellett volna használni a csatlakozásra való felkészülés során is. Ennek első lépése lenne a fent említett szervezetek támogatása a belső, tagjaik felé irányuló információs stratégia elkészítésében és megvalósításában. A két legnagyobb agrár-érdekképviselet információs stratégiáját jól jellemzi az Interneten való jelenlétük, illetve annak hiánya. Bár mindkettő országos szervezet, még a megyei szervezeteikkel való kapcsolattartás céljából sem rendelkeznek a munkájukat támogató belső, országos hálózattal. E fejlesztések hiánya, bár furcsának tűnhet, jól mérhető a csatlakozási tárgyalások agrárgazdaságra, de különösen a vidékfejlesztésre nézve nem éppen sikeres zárásán is.
A termelőkkel való kapcsolattartás kényszereszköze a falugazdász-gazdajegyző hálózat, amely az évek folyamán eddig kétszer cserélt gazdát, most készül a harmadik tulajdonosváltás. A váltásokra jellemző, hogy nem a feladat hatékonyságának növelése volt a cél, hanem a „tulajdonos” szervezet súlyának (informáltságának) növelése. A falugazdász-gazdajegyzők mind a mai napig nem rendelkeznek még csak egységes e-mail címmel sem, nem hogy a munkájukat támogató on-line adatbázisokkal, elektronikus irodával, CRM rendszerrel és infrastruktúrával. (Egy hasonló szerkezetű biztosítótársaság ügynökei munkáját már a második-, harmadik generációs fejlesztésekkel támogatja.) Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az agrártámogatások összegének 2-3%-os részéből igen fejlett rendszerekkel lehetett volna támogatni munkájukat, ami várhatóan a támogatási összegek hasznosulásának hatékonyságát is jelentősen emelte volna.
A vidékfejlesztés tekintetében a helyzet összetettebb. Bár országos szinten az ernyőszervezeteknél hasonló a helyzet, helyi szinten, saját erőből, illetve más irányú (nem csak FVM) pályázatokból komolyabb fejlesztések is történtek. A vidékfejlesztésben tevékenykedő szervezetek nagy részének van elektronikus elérhetősége és - ami fontosabb - használja is a kommunikációban és a munkájában. Azonban az FVM részéről hiányzik a törekvés ennek az előnynek kihasználására.
A nyilvánosság és partnerség feltételének megítélését talán példaértékűen jelzi az FVM és intézményeinek internetes jelenléte, amely mind tartalmában, mind technológiájában mintegy öt-hat éves lemaradással küszködik. Az e-közigazgatás jelenlegi átlagos szintjét az on-line ügyintézés, a munkafolyamatokra támaszkodó tartalomszolgáltatás jelenti, sőt a fejlettebb országok esetében (pl. Írország) a beadott ügyek, pályázatok on-line nyomon követését is lehetővé teszik. Az egyes európai országok farmereinek számítógép ellátottságát, valamint Az Internet használathoz meg kell jegyezni, hogy itt csak az e-business-ben, vagy e-ügyintézésben résztvevő farmerek számát mérték fel. Nálunk külön számítógép és Internet ellátottságot a gazdálkodók között nem mérnek, így csak a vidéki penetrációból számolhatunk, ami kb. 2-3%-ot jelent. Ez mélyen a kelet-európai átlag alatt van.
Az Európai Unióban is példaértékű ír és angliai példák egyértelműen jelzik, hogy a vidékfejlesztés és az agrárium tekintetében az informatikai fejlesztés azonos prioritást élvez a beruházási és infrastruktúrafejlesztési kérdésekkel. Mindkét ország külön ágazati informatikai fejlesztési és e-business stratégiával rendelkezik, amelyet az ágazati minisztérium koordinálásával és a civil szervezetek bevonásával készítettek el, természetesen az informatikai szakma tanácsadóinak vezetésével.
A nyilvánosság és partnerség témakörét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a demokrácia ezen alapkövetelményeinek az államigazgatás szintjén történő megvalósítása nem csak a versenysemlegesség kiterjesztése területén hozhat komoly eredményeket, hanem hatékonyabbá teszi az államigazgatás munkáját, integrálja a helyi közösségek tudásbázisát a döntéshozók munkájába. A hazai megvalósulás esetén értékét vesztenék a tradicionális személyes kapcsolatok, jelentősen csökkenne az állami és gazdasági korrupció, kétirányúvá válna az információ kapcsolat, a személyes információ átadást felváltaná a hozzáadott értéket létrehozó közös munkavégzés lehetősége.
A következő részben egy lehetséges forgatókönyvet, a demokrácia intézményrendszerének hiányából fakadó kármentési feladatokat, valamint egy stratégia alapjául szolgáló víziót szeretnék felvázolni.
A feladatok feltárása előtt, szükséges az elérendő célok pontos tisztázása. Az elérendő célok között számomra a következők szerepelnek:
- A vidéki települések és a kistérségek, régiók tenni akaró lakosai által létrehozott és fenntartott, a vidékfejlesztésben részt vállaló civil szervezetek partnerként való elfogadása. Számukra a tevékenységükhöz szükséges adatok, információk, kommunikációs platformok, szolgáltatások biztosítása. Az államigazgatás részéről a településre, térségre vonatkozó feladatok (pl. tervezés, egyeztetések, stb.) delegálása.
- A vidékfejlesztés multi-miniszteriális, horizontális kérdésként való kezelése, amelynek célja nem az agrárgazdaság támogatása, hanem a vidéki életlehetőségek jelenlegi hátrányainak felszámolása, hosszabb távon pedig városokba történő elvándorlás megállítása és visszafordítása, az ”élhető vidék kialakítása”.
- Az agrárpiac szereplőinek felkészítése a piaci viszonyokban történő gazdasági döntések meghozatalára, a piacon való részvétel információs és ismereti feltételek teljesítésére. A nyílt árképzésű agrár input és output piacok megteremtése.
- A hazai és Uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatások folyamatos hatásvizsgálata és az eredmények közzététele.
- A civil szervezetek partnerségi viszonyának megteremtése, a nyilvánosság és partnerség elvének alkalmazásával.
A célok elérése érdekében a feladatokat célszerű kétfelé választani. Egyrészt el kell végezni a kármentési feladatokat, amelyek főleg az Uniós csatlakozással vannak összefüggésben. Másrészt egy stratégiaalkotási folyamatot követően el kell kezdeni a hosszabb távú cselekvéseket.
Kármentéssel kapcsolatos főbb feladatok:
- Intézményfejlesztéssel (Kifizető Ügynökség, Kifizető Hatóság informatikai fejlesztése) kapcsolatos feladatok
- Tájékoztatást, tanácsadást támogató rendszerek
A stratégia alapján fejlesztendő területek
1. Farm menedzsmenthez kapcsolódó termelői szintű informatikai rendszerek
2. Vidékfejlesztést támogató rendszerek
3. Innovációt támogató rendszerek
4. Piaci információ, e-kereskedelem
Intézményfejlesztéssel kapcsolatos feladatok
Az EU csatlakozás legnagyobb feladata az EMOGA Garancia Alapjához kapcsolódó Kifizető Ügynökség és az Orientációs Alaphoz kapcsolódó Kifizető Hatóság létrehozása, a szükséges informatikai feltételek, többek között az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) megvalósítása és akkreditálása. A rendszerek fejlesztése nem elszigetelt FVM feladat, több szállal kapcsolódnak más államigazgatási rendszerekhez, így jó alapul szolgálnak a vidékfejlesztés kérdésének kiterjesztéséhez.
Az elvárt intézmények létrehozásának és az IIER kiépítésének célja, hogy a kifizetésekkel kapcsolatos döntéseket az EU szempontjai szerint hajtsák végre, valamint folyamatosan információkat gyűjtsenek a támogatások monitoring rendszeréhez, amelyből nyomon követhető lesz a felhasználás hatékonysága. A Kifizető Ügynökség és az IIER létrehozása komoly lehetőségeket rejt az e-kormányzat, az e-ügyintézés területén.
Az Orientációs Alaphoz kötődő intézmények és rendszerek a Strukturális Alapok felhasználásának rendszerébe tartoznak. E rendszerek tekintetében a Kifizető Hatóság szerepét a PM látja el. A Kifizető Hatóság a pályázatkezelési, ellenőrzési és monitoring feladatokat a Kifizető Ügynökségbe delegálta. E feladatok elvégzéséhez jó alapot jelentenek a papír alapú munkavégzésre már akkreditált SAPARD munkafolyamatai. E területek informatikai fejlesztéseit is ez évben kell elvégezni.
Tájékoztatást, tanácsadást támogató rendszerek
A tájékoztatás, tanácsadás támogató rendszereknek jelenlegi fő feladata, hogy az Unió által megnyitott támogatási csomagokat a kedvezményezettek képesek legyenek elérni, megpályázni, lehívni és az előírásoknak megfelelően elkölteni. E rendszerek jelenleg hatékonyan csak már működő civil szervezetek bizalmi kapcsolataira telepíthetők. Új szervezet, vagy központosított állami rendszer felállítása az informatika lehetőségeinek figyelmen kívül hagyását, elmúlt rendszerek gondolkodásmódját jelentené. A feladat hatékony megoldásához az állam szerepét a tartalomszolgáltatásra, az informatikai infrastruktúra biztosítására és a humánerőforrás fejlesztésének támogatására kell lehatárolni. Jól integrálható kezdeményezés az IHM által elindított Közháló kiépítése is.
A feladat civil szervezetekre történő delegálása igen hatékonyan javítaná az Unión belüli vidékfejlesztési és agrárlobby munkát is, hiszen a szervezetek bekapcsolódhatnának az államigazgatási döntéshozás munkafolyamataiba is.
Ez a feladat komoly szervezetfejlesztési, kommunikációs és informatikai tanácsadást is igényel, hiszen a tájékoztatás és a támogatásokkal kapcsolatos tanácsadás hatékonysága milliárdokban lesz mérhető az Uniós támogatások esetében.
1. Farm menedzsmenthez kapcsolódó termelő szintű informatikai rendszerek
A termelői informatikai rendszerek támogatásának és elterjesztésének célja, hogy a támogatások igényléséhez, a felhasználás dokumentálásához szükséges termelői adatszolgáltatás minél nagyobb hatékonysággal történjen. A termelők informatikai fejlesztéseinek támogatása gyorsítaná az Internet elérések számának növekedését, javítaná a kommunikáció hatékonyságát.
2. Vidékfejlesztést támogató rendszerek
A vidékfejlesztési kérdések kezelése tartalmi és informatikai oldalról több minisztériumhoz kötődik. A vidéki információs társadalom alapkérdése, hogy helyi szinten integrálhatóak legyenek az államigazgatás több pontján - a gazdaságban, az egészségügyben, az innováció területén és a társadalom más pontjain - keletkezett információk. Az állam feladata, hogy a vidéki lakosságot, különösen a gazdaság szereplőit (köztük az agrártermelőket is), valamint a vidékfejlesztés aktorait a helyi, kistérségi NGO-kat felkészítse, támogassa a információs társadalomba történő részvételre. Az alkalmazások, e-szolgáltatások elkészítésén túl a felkészítés oktatást, stratégiakészítést, infrastruktúrafejlesztést, valamint az államigazgatás oldalán szemléletváltást jelent. Az államigazgatás szereplőinek tudomásul kell venni, hogy a vidék problémáinak kérdését csak az ott élő polgárokkal együtt, partnerségben lehet megoldani - amelynek alapja az azonos információs szint -, és ebben támogatni kell őket.
A vidékfejlesztés rendszerében nincs kizárólagos információszolgáltató, hanem tartalomszolgáltatók vannak. A rendszer teljes tartalma a tartalomszolgáltatók együttműködéséből áll össze. A vidékfejlesztési network lényeges eleme a helyi, kistérségi és régiós tudásbázisok, tudásmenedzsment szolgáltatások kialakítása. A network-ben kialakított közös tudásbázis nem lehet sem állami, sem oktatási intézmény birtokában. A tudásmenedzsment alkalmazásokat a résztvevő szervezetek közös kezelésébe kell adni. Az országos vidékfejlesztési network kiépítésének főbb lépései:
- A civil szervezetek saját információkezelési rendszerének kialakítása
- A helyi szervezetek közötti kommunikáció, tudásmenedzsment hálózatok kialakítása
- A kistérség vidékfejlesztési kapcsolatrendszerének, munkafolyamatainak kialakítása.
- Regionális, nemzeti, Uniós információs és más on-line szolgáltatások használata.
3. Innovációt támogató rendszerek
Az innovációt szolgáló rendszerek területén Magyarország egy időben komoly fejlettségi szinttel rendelkezett. A technológiai és szaktanácsadási támogatást is nyújtó termelési rendszerek igen nagy hatékonysággal szolgáltak e területen. Mára azonban ezen a téren is jelentős lemaradást értünk el. A probléma fontosságát jelzi, hogy az Unió is biztosít külön támogatást erre technikai segítségnyújtás címszó alatt. Azonban a támogatás fő célterület a szaktanácsadási rendszerek kiépítése. Az innovációt biztosító információk forrásának biztosítása ezen túl nemzeti feladat.
Az innovációs feladatok nem csak az agrártudományok területén fontosak. A vidékfejlesztés, a vidéki információs társadalom megteremtése az informatikai tudományok, fejlesztések területén is komoly innovációs feladatokat jelent. A vidéki informatika innovációs kérdéseivel az EU több igazgatóságának (agrár, információs, regionális, munkaügyi, környezetvédelmi) bevonásával foglalkozik.
4. Piaci információ, e-kereskedelem
A piaci rendszerek területébe a kurrens piaci és a kereskedelmet közvetlenül befolyásoló információkat szolgáltató rendszerek, az e-kereskedelmi platformok tartoznak. E rendszerek létrejötte, működése a állami támogatások felhasználásának hatékonyságát növelik. Így az Unióban a tagállamok a nemzeti források terhére támogatják e rendszerek széleskörű elterjedését. Az e-business alkalmazások elterjedése hozzájárul a piac átláthatóságához, a termelők árérvényesítő képességének növeléséhez. Fontos terület az újonnan alakult és alakuló szövetkezetek belső kereskedelmét szolgáló e-business rendszerek kifejlesztése és bevezetésének támogatása.
A vidék és az agrárium informatikai fejlesztésének szükségszerűsége egyre több politikai döntéshozó számára válik világossá. Az IHM elkészítette és a Kormány elfogadta az Információs Társadalom Keretstratégiáját. Döntés született, hogy el kell készíteni az ágazati stratégiákat, köztük az e-agrárium stratégiáját. Ehhez a munkához az IHM az FVM és az érintett civil szervezetek együttműködését kérte. A lehetőség adott, a kérdés már csak annyi, hogy az elkészített stratégia a nyilvánosság és partnerség céljait szolgálja-e, vagy áldozatul esik az információk birtoklása általi irányítás paranoid eszméjének.
